Összefoglaló

ÖSSZEFOGLALÓ 

A ver ige a magyar szókészlet ismeretlen eredetűnek tekintett eleme, amelyet a középkori írott forrásainkban való korai előfordulása miatt a szakemberek régi magyar szavunknak tartanak. A szó etimológiájának megfejtésére vonatkozó azon eddigi javaslatokat, amelyek a finnugorból vagy az ótörök nyelvekből való kölcsönzésnek tekintik a szót, az etimológiai szótáraink nem fogadják el, azonban a törökös eredeztetést nem zárják ki teljes mértékben. Így a jelen tanulmány szerzője a törökös nyelvekben gyűjtött adataival szeretné bemutatni, hogy lehetségesnek tart egy olyan kölcsönzést, amely valamely csuvas típusú nyelvet beszélő török népcsoport nyelvéből kerülhetett át a magyar nyelvbe. Az ősi etimonból keletkezett csuvas alak szabályos hangváltozás eredménye, amelyet a magyarok a csuvas népekkel történt együtt élés és kulturális érintkezés ideje alatt vettek át. A dolgozat bemutatja a ver ige útját a magyar nyelvbe, a magyar nyelvben kialakult gazdag jelentéstartományát, és török, illetve magyar analóg példákat ismertet a ver esetében végbement nyelvi változásokat illetően. A dolgozat második felében a szerző bemutatja a ver igéből képzett igei és főnévi alakok (verekszik, verekedés) napjainkban már nem élő ’háborúzik, háború’ jelentését, illetve ugyanebben a jelentésben azokat az európai nyelvekben meglévő szavakat, amelyeknek a tövében a ver ige etimonja fedezhető fel. 

Kulcsszavak: ver ige, etimológia, jövevényszó, csuvas kölcsönzés, európai nyelvek párhuzamos alakjai

ABSTRACT 

The verb ver is an element of the Hungarian vocabulary considered to be of unknown origin, which is regarded by experts to be our old Hungarian word due to its early occurrence in our medieval written sources. The previous proposals regarding the interpretation of the etymology of the word, which consider the word to be a borrowing from Finno-Ugric or Old Turkish languages, are not accepted by our etymological dictionaries. However, the Turkish origin is not completely excluded. Thus, the author of the present study would like to demonstrate with the data collected in Turkish languages that he considers it possible that a borrowing could have been transferred to the Hungarian language from the language of a Turkish ethnic group speaking a Chuvash-type language. The Chuvash form that arose from the ancient etymon is the result of regular sound changes that the Hungarians adopted during the period of coexistence and cultural contact with the Chuvash peoples. The paper presents the path of the verb ver into the Hungarian language, its rich range of meanings in the Hungarian language, andpresents Turkish and Hungarian analogical examples regarding the linguistic changes that have occurred in the case of ver. In the second half of the paper, the author presents the meanings of the verb and noun forms formed from the verb ver (verekszik, verekedés) that are no longer in use today as ‘to war, war’, as well as the words in European languages with the same meaning, in the roots of which the etymon of the verb ver can be discovered. 

Keywords: verb ver, etymology, loanword, Chuvash loanword, parallel forms of European languages

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 

BOSz. (1996) = Baskír–orosz szótár. Башкирско–русский словарь 32000 слов. Издательство „Дигора”, „Русский язык”. Москва. 

Clauson, Sir Gerard (1972): An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth-Century. Turkish. At the clarendon Press. Oxford. 

CsNyESz. (1964): = A csuvas nyelv etimológiai szótára. Егоров В. Г. (1964): Этимологический словарь чувашского языка. Чувашское книжное издательство. Чебоксары. 

CsNyESz. (1996): = A csuvas nyelv etimológiai szótára. Федотов М. Р. (1996): Этимологический словарь чувашского языка. Чувашский государственный институт гуманитарных наук. Чебоксары. 

CsOSz. (1985): = Csuvas-orosz szótár. Чувашско-русский словарь. Под редакцией М. И. Скворцова. „Русский язык”. Москва. 

EWUng. = Benkő Loránd (szerk.) (1992): Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 1‒3. Akadémiai Kiadó. Budapest 

Fodor István (1999): A világ nyelvei. Akadémiai Kiadó. Budapest. 

Györffy György (1972–1987): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II–III. Akadémiai Kiadó. Budapest. 

Harangozó Imre (2008): Magyarok Kelet kapujában. Vázlatok a csángó magyarsággal kapcsolatos néprajzi és történelmi kérdésekről. In: Botos László főszerk.: Magyarságtudományi tanulmányok. Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely. 

Honti László (2013): Ver. Folia Debreceniensia 20. Debreceni Egyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszék. Debrecen. 

Hoppa Enikő (2014): Mük csángóul beszélünk. A moldvai magyar nyelvjárás. Pannónia Könyvek. Pécsi Tudománytár. 

Kluge, Friedrich (1999): Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache / Kluge. Bearbeitet von Elmar Seebold. Berlin; New York: de Gruyter. 

LKsz. = Gyökösy Alajos szerk. (2007): Latin‒magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest. 

OED = Online Etymology Dictionary. https://www.etymonline.com (letöltve: 2025.10.30.) 

ÓTSz. = Ótürk szótár. Древнетюркский словарь. (1969). Издательство Наука. Ленинград 

TESz. = Benkő Loránd főszerk. (1967–1976): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Akadémiai Kiadó. Budapest 

ÚESZWebbeta: = Új magyar etimológiai szótár. https://uesz.nytud.hu/index.html (letöltve: 2025.10. 30.) 

ÚMTSz. = B. Lőrinczy Éva főszerk. (2010): Új magyar tájszótár. 5. Akadémiai Kiadó. Bp. 

Vasmer, Max (1986): Макс Фасмер: Этимологический словарь русского языка. I–IV. Прогресс. Москва. 

Wahrig, Gerhard (1990): Deutsches Wörterbuch. Német értelmező szótár címszavakba foglalt nyelvtani áttekintéssel. Kultúra International. Budapest. 

Zaicz Gábor (2006): Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. Tinta Könyvkiadó. Budapest.